A betűválasztás alapvetően határozza meg egy weboldal hangulatát* . Választhatunk peckes Univers-t, vagy simulékony Frutiger-t, semleges eleganciájú Helvetica-t esetleg archaikus Jannon-t.
A Google Fontok nem rosszak (se a FontSquirell), csak épp kezdő dizájnerek bemutatkozóterepe elsősorban (már aki egy szélesebb közönséget céloz, nem a myfonts szakmaibb berkeit), kevés széleskörűen használható, árvíztűrő (magyar ékezeteket tartalmazó) betű van és mindenki azt használja – index, origó, smashing magazine…
Szeretném végre nem mindenhol ugyanazt a két ingyenes betűtípust látni...
A fontpiaci árak magyar pénztárcával irreálisak: egy projekt teljes költségvetését elvinné egy decens font, csak különleges alkalmakra veszünk ilyet (vagy nagyon igényes ügyfeleknek).
Szerencsére van megoldás
A fonts.com** licenszelési struktúrájában 20.000 betű elérhető, megoldották az ékezetes problémákat (már ahol, nyilván, de Latin Extended-et kell bejelölni kiválasztáskor), és most már a letölthető csomagokkal nagyságrendeket egyszerűsödött a sitebuild is (eddig effektív nem tudtam elmagyarázni, mit kell csinálni).
Az ár 250 000 havi látogató alatt az összes projektedre 10 euró.
Szóval végre nem kell mindenkinek source sans-ot használnia, lehet válogatni a világ 100 legjobb fontja között!
Tök jó, de hogy válasszak?
Nem vagyok egy nagy fontszakértő, tényleg sokszor a fent már említett listából szoktam válogatni: megbízható, kipróbált betűtípusok ezek. Ezen kívül híres tervezők – Frutiger, Spiekermann, Zapf – munkái közt válogatok, vagy épp történelmi – pl. Garamond, Didot, Bodoni – betűtípusokat használok.
Amit figyelembe szoktam venni, hogy milyen célt szolgált a betűtípus eredetileg: Bibliát írtak vele? Reptéri tájékoztatókhoz volt? Esetleg utakat tábláztak vele? Mire szánta a tervező? Mit próbált vele kifejezni akkor és ott?
Az is érdekes kérdés: mi volt az adott kor és hely hangulata? A 80-as 90-es évekbeli Németország? Esetleg az 1890-es évek Berline? Az 50-es évekbeli Svájc? ***
S persze mindig, mindenkoron: mit akarok én kifejezni most? Mi az érzelmi üzenet, kinek szól?
Nagyon jó útmutató a Smashing Magazine a csoportosítás alapjait bemutató cikksorozata: első, második rész.
Könyvként a legjobb talán a Thinking With Type.
Párosításról legegyszerűbben játszva tanulhatunk a Type Connection-ön. Nota bene: a legjobb ha nem párosítunk, inkább válasszunk egy sokféle variációval rendelkező betűtípust. Ez a játék dolog amúgy ragadós: itt van rögtön 18 fontjáték.
Kipróbálni pedig mindig próbáljunk ki mindent typecast-ben: ahogy a wireframe-ekkel, a fontokkal is igaz a mondás: ami működik fekete-fehérben, működni fog színesben is.
És ha már olvasol: KEDDEN Csertán Ákossal és Kovács Zsuzsával egyetemben én is előadok a World Usability Day alkalmából tartott ünnepi UX meetupon. Téma: ügyfélbevonás. Viszlát ott!
* a Users First Avenir Next-et használ, ami ma már rendszerfont Mac OS X-en, a blog indulásakor még nem volt az. Ő Frutiger munkája, amit később Kobayashi-val optimalizáltak képernyőre. A név jelentése „jövő” a célja egy alapvetően geometrikus, de humanista elemeket tartalmazó font létrehozása volt (előbbitől modern, utóbbitól barátságos), többek közt Amsterdam városának brand betűtípusa.
** egy fillért se fizetnek ezért a cikkért, nem is tudnak róla, de többször mentett életet. A bejegyzés célja hogy végre ne open sans és source sans pro legyen az összes weboldalon (már ahol nem helvetica, ugye).
*** Érdekes, hogy mind az Univers, mind a Helvetica azonos korból és helyről származik, az Univers azonban sokkal merevebb, „gomboltgalléros”, a Helvetica pedig sokkal simulékonyabb, kritikusai szerint egyenesen szürkébb. Ebből következően az Univers azonos helyen használva a Helvetica-hoz képest fontosságot, emelkedettséget sugall, holott gyakorlatlan szem az Arial-tól is képtelen lenne tudatosan megkülönböztetni bármelyiket. Ez a fontoskodása viszont nem mindig jön jól: néha bizony magas ló vagy elefántcsonttorony érzése lesz tőle az embernek…
