Holnap lesz 6 éves a UXStratégia. Gondoltam összeszedek 4 gondolatot (6 már sok lenne) miket tanultam ebben az évben a szakmámról.
Nem mindent érdemes csapatban csinálni
Az viszonylag híres lett, hogy én nem fogadok a csapatomba juniorokat, de ennél a helyzet még szigorúbb: az elmúlt években kiderült, az ügyfeleim mind csak arra kiváncsiak, amihez kell a 21 év az informatikában (és 11 a UX-ben). Minden más olyan cégeknél landol, ahol vannak juniorok 🙂 Van még olyan projekt, amin Évivel ketten dolgozunk, de a legtöbb projektet idén “UX team of one” üzemmódban töltöttem – és az a tapasztalat, hogy ez fekszik nekem a legjobban.
Egyik ügyfelem azt mesélte, most a projektjét átvette egy híres UX cég, így nem mi csináltuk meg végül, pedig az eredeti terveket – amik ezzel nyilván mennek a fiókba – jórészt én csináltam. De míg az egy 3 hetes, pattogós folyamat volt, ahol szakmai részletkérdéseket boncolgattunk pár találkozó alatt, most úgy érezték, igazából egy oktatáson vesznek részt, ahol ők a tanárok. Nyilván ha valakinek nincsenek meg azok a kognitív eszközök (nem képességek, tanulható rendszerek!), amikkel gyorsan tud tájékozódni az informatikai projektekben, és nincs szakterületi tudása, lassabb, de azzal se jártak volna jobban, ha én hozok egy juniort – a színfalak előtt vagy mögött, de az is ugyanilyen oktatás mindig.
Valójában minden fejlesztési projekt elsősorban tanulási projekt.
Persze a UX sose egyszemélyes: mindig van egy product management team, akikkel kell, hogy egy húron rezdülj, esetleg az ügyfelek, vagy az alapítók, és nyilván a legtöbb UX feladat fejlesztésbe torkollik, egy fejlesztőcsapattal. Az valósul meg a tervekből, amiben ezek közül mindenki egyetért (akkor is, ha a UX-es nem ért vele egyet :).
Az ügynökségek úgy tűnik, nem az én világom
Idén elkövettem egy hibát: bevállaltam ügynökségen keresztül egy projektet, úgy, hogy a végső megrendelő szabadságon volt, és nem tudtam vele közvetlenül egyeztetni – egy már összerakott, félkész menetrendbe beraktam még egy elemet, meg egy (nekik) új módszertant, és elkezdtük letolni a projektet rutinból. Nem kellett volna: az ügyféllel folyamatosan nem értettük egymást – mint kiderült azért, mert nem jöttek át a hangsúlyok tisztán a prezentációjából, én meg csináltam úgy, ahogy megértettem amit írt, a keretekben amiket sikerült az ügynökséggel leegyeztetnem.
Elsősorban saját ügyfeleknek szeretek dolgozni, tudom, sokaknak furcsa, hogy egy ennyire kis cég közvetlenül szerez ügyfeleket, de relatív sok a több milliárdos bevételű partner a számlatömbömben. Persze van, hogy közvetítőcégen keresztül jövünk, de akkor is én egyeztetek, velem találkoznak, rólam hallanak először, és utána kerül sor a nagyobb partnerek (jellemzően fejlesztőcégek) bevonására – ez egy ennyire személyes szakma.
Legjobban eladni magadat tudod, mégha nehéz is
Próbáltam felvenni sales-est, volt marketing team (még visszatérünk rá), de ez egy annyira speciális terület, hogy nem nagyon megy: mi csak tervezést adunk el, nincs kivitelezés, így képviseljük a leginkább az ügyfél és a felhasználók érdekeit.
Ragaszkodj az elveidhez
User nélkül nincs UX, ez a legfontosabb szabály. Ez akkor is igaz, amikor abszolút “csapvíz” projektet tervezünk, azaz kivételesen nem egy “40 embernek kell a világon, de nekik nagyon” projektet csinálunk (ebben vagyunk vérprofik), hanem olyan rendszereket, amivel szinte mindenki találkozik havi szinten. Meg mertem lépni azon az alapon, hogy a konkrét folyamat a tanfolyamaimon és óráimon gyakran szerepelt demo feladatnak interjúzáshoz, az ügyfél mindenkire és mindenki másra is akart lőni, a rendszernek pedig egy technikai realitásoktól mentes demónak kellett volna lennie, így látszólag elég volt a kutatási alap (a kiegészítő, de nem közvetlen user-es kutatásokkal) – aztán persze befürödtünk vele alaposan.
A UX az emberekről, a felhasználók közvetlen bevonásáról szól, ez különbözteti meg más tervezési ágaktól
Nem lehet megkerülni az interjúkat, frissen be kell menni az ügyfél terepére, és megfigyelni a felhasználóit, nincs felmentés, ha erre nincs lehetőség, hagyni kell az ügyfelet, tömegek várják, hogy rajzolhassanak neki hasból. A remote elkényelmesített minket, de már most jeleztem egy ügyfelemnek, a külföldre terjeszkedés első lépéseiben nekem is ki kéne néznem külföldre, ha nem is messze (környező orszgáokba), de a terep adja az igazi életérzést, ott tudod meg, milyen post-itek vannak a monitorra ragasztva, és mi zajlik papírból.
Az oktatásszervezés nehézségei
Nem vagyok jó dátumokban: utálom a rendszeres találkozókat. Ez akkor is így van, ha tudom, hogy így a legkönnyebb mindenkinek. Így aztán a legutolsó pillanatokig tudok lebegtetni mindent IS. Idén ez leginkább az egyetemmel egyeztetést jelentette, ezért jelentem be későn a tanfolyamaimat (tegnap derült ki kb. hogy kedden lennének jók, lehetőleg október első hetétől). Ugyanakkor élvezem azt a szabadságot (full online, 2 óra nem élő elmélet és 2 óra élő, workshop-jellegű gyakorlat, kis létszámok), amiket az egyetemen nem feltétlen lehet megoldani.
Rendszeresnek lenni (nekem) nehéz, de másoknak fontos
Vicces volt amúgy: hasonló anyagot adtam le a BSc képzésen és az ittteni tanfolyamon is, mindkettő heti 2×2 óra alapon – de amíg a tanfolyam hallgatói a legjobban azt élvezték, hogy tényleg bármikor megnézhetik az előadást, sok kis darabban, ahogy idejük engedi, addig az egyetemi hallgatók, hiába került ugyanúgy fel nekik is, és hiába mondtam, hogy csak az jöjjön be a közvetlenül a gyakorlat előtt kezdődő élő elméletre, aki nem látta még, senki nem nézte meg előre, és teljes létszámmal végigülték az egybe 4 óra első felét – majd panaszkodtak, hogy ők a gyakorlat végére fáradtak.
Szóval megtanultam élesben, hogy a megszokások gyakran többet számítanak, mint a racionális logika.
Itt volt marketing team – de nyár óta ezt is egyedül csinálom. Meglátjuk. Elnézést ha nincs annyi reklám mint a tízszer ennyibe kerülő, hasonló tematikájú tanfolyamoknál 🙂 (ne feledd: a 3 tanfolyam, összesen 15 hét is csak 150.000 bruttó)
+1 nincs elég szoftver tervezés oktatás Magyarországon
Ma már van UI tanfolyam is, meg hatféle módon lehet kutatást tanulni (hol Service Design, hol UX tanfolyam, vagy szó szerint felhasználókutatás tanfolyam részeként), fejlesztést főleg, de hogy miből lesz a drótváz, mitől lesz a drótvázból rendszerterv, az sokaknak nincs meg. Persze, ez valahol mágia, ha az ember nem szoftvermérnökként diplomázik, de valójában egész jó irodalma van az információs architektúráknak, és a mikor melyik widgetet (komponenst, “symbol-t”, “control”-t) kell használni, és csak távolról kell megemlíteni ezek eredeti, évezredes alapjait.
A tervezés mai napig ad-hoc történik, holott 1968 óta tudjuk, hogy ennél ez sokkal bonyolultabb – de ez rendszerint túl későn derül ki
Szóval idén elsőre ismét a tervezés tanfolyam indul, előreláthatólag szep 28-án vagy október 5-én. Aztán persze a két szemeszter alatt ismét lefut majd mindhárom 🙂 Legalábbis így tervezzük.
