Mi a dizájn?
Van belőle vizuális, UX, stratégiai vagy épp szolgáltatási, brand, reklám és szoftver… de mi a közös?
A dizájn elsősorban pénzről szól. Na nem úgy, hogy ami szebb az drágább is, sőt, sokszor nem a szépség jelenti a több bevételt,a dizájn ugyanis — a művészettel ellentétben — születése óta a szépség helyett a profitot állítja középpontba, méghozzá a megrendelő profitját. De hogy is?
Diszklémer
Nem vagyok klasszikus értelemben dizájner: mérnökdiplomám van informatikából, mérnök felmenőkkel, ha valamit, akkor a szoftverépítész kifejezést, amit egy sales-es aggatott rám egyszer, használnám a legszívesebben.
Ettől még dizájnereket oktatok, dizájnt rendelek meg és dizájnnal foglalkozom. A minap épp vizsgán vettem részt ebből, és szomorúan tapasztaltam, néhányukkal még négy év után se értünk egyet a dizájn mibenlétében.
Na de mi is a dizájn?
Abban biztos egyet fogunk érteni, hogy a dizájn valamiféle terv olyasmire, ami még nincs kész. Egy elképzelés, hogy valami milyen is lehetne.
Abban is, hogy a dizájn szándékos. Ha valami meg van dizájnolva, akkor az szándékos, tudatos beleavatkozást feltételez a környezetbe, mégha az érzések hatalmas szerepet is játszanak.
Nyilván a dizájn feltételez valamiféle rendet, rendszerességet, legalábbis összefüggőséget.
Azt hogy a dizájn mindig vizuális-e, már kevésbé tudom elfogadni: lehet csak azért, mert én bődületesen rosszul rajzolok (ezen még a photoshop/sketch se segít nagyon), de azért is mert van service design, ami vizualizál, de nem vizuális.
A dizájn viszont látjuk, hogy mindig reagál a kontextusára: mostanában az lett fontos,hogy reagáljunk arra, hogy valami megjelenik mobilon és asztali képernyőn is, régen a nyomdai színhűség vagy épp a könnyű egyszínnyomtathatóság volt fontos.
A dizájn nem lehet független a környezetétől: ha egy logó szép, de nem illik a weboldalba, akkor az egész dizájnja borul a weboldalnak, valamelyiken muszáj lesz változtatni.
A dizájnnak rendszerint van mondanivalója, amit az elemek közti viszonnyal fejez ki. Az is biztos, hogy egy dizájn minél tömörebben adja elő a mondanivalóját, annál jobb.
Szóval a dizájn egy tervezett, tudatos, konzisztens, tömör (concious, consistent, concise) felépítése valaminek.
Ami hiányzik: a probléma
Az iskolai feladatok és a való élet egy nagy dologban különbözik: utóbbiban van megrendelő, és van befogadó. Itt kissé kettéválik persze a tervezőgrafika / reklámgrafika és a mi szakmánk: reklámgrafikában a megrendelő üzenni szeretne valamit a befogadónak, mig a UX dizájn sokkal inkább tárgytervezés: használati eszközt tervezünk feladatokra.
Ami viszont közös: problémákat oldunk meg.
Nem egyet, egyszerre sokat! Egy logónak jól kell működnie nyomtatásban, egy névjegykártya szélén, powerpointban vagy egy facebook posztban. Ugyanakkor üzennie kell a cégről valamit, elképzelhető, hogy eltérő színvilágú környezetben jelenik meg így kell tudnia a színei nélkül is működni manapság..
Egy weboldalnak akkor jó a dizájnja, ha az olvasható a legkisebb mobiltelefonon és a legnagyobb ultra HD monitoron is.
Egy UX dizájn akkor jó, ha azokat a helyzeteket is jól kezeli, amik nem annyira szokványosak, de simán előfordulhatnak: elmegy az internet. Nincs találat egy keresésre. Félrekattintottak. Más sorrendben próbálták megoldani.
Ezek egy összefüggő problémarendszert alkotnak: nem tekintjük ma jó dizájnnak azt, ami csak nyomtatásban, csak mobilon, csak így, csak úgy működik.
A dizájn egy olyan összefüggő, kompakt megoldás rendszer terve, amely a felmerülő üzleti, emberi, technikai problémákra választ ad.
A dizájn nem más, mint pénz
Somlai-Fisher Szabolcsnak (Ádámnak), a Prezi alapító ötletgazdájának volt vagy 10 éve egy kedvenc blogja, ez volt a cime: we make money, not art.
Ez egy nagyon fontos sarokpontja a dizájnnak.
A HiPP bébitápot és a Kecskeméti bépitápot ugyanaz a cég gyártja: valószínűleg ugyanazon gyártósoron készülnek, azon se csodálkoznék, ha ugyanaz lenne bennük.
A dizájnjuk? Az nagyon más.
A zewa nedves vécépapír és a babapopsi törlőkendő valószínűleg egy és ugyanaz a termék, csak az egyiken vannak színes rajzfilmfigurák. Múltkor elkezdett penészedni a fürdőszobában a plafon, vettem hát penészölő szert: itthon derült csak ki számomra, hogy ez valójában közönséges hipó.
De akkor mégis miért különbözik a dizájnjuk?
Azért, mert ha az a problémám, hogy babapopsit kell törölnöm, akkor elmegyek a csecsemőosztályra, és keresek törlőkendőt; a nedves vécépapírt pedig a hagyományos mellett keresem. Hogy a fürdőszobai és a konyhai tisztítószer valójában egy és ugyanaz-e, még nem sikerült rájönnöm, de a gyár biztos jobban jár, ha tuti ami zicher mindkettőből veszek.
Nem azért kell egy logónak valamit üzenni, mert üzengetős kedvünkben vagyunk: azért, mert azt gondoljuk, azok az emberek akikkel rezonál ez az üzenet ezt a terméket fogják preferálni. Ha egy prémium babatápot szeretnének, mert a kicsinek mindent, bízva a világkereskedelemben és nemzetközi márkákban akkor a HiPP-et, ha ragaszkodnak a hagyományokhoz, a “nemzeti életérzéshez” és nem akarják úgy érezni, a pénzük “felesleges, átvágós” dizájnolásra megy el, akkor a picit olcsóbbra pozicionált, régies dizájnú Kecskemétit fogja levenni a polcról.
Ezzel a HiPP egy csomó bébitápot ad el, drágán azoknak, akik megengedhetik maguknak, és olcsóbban, de még mindig nyereségesen azoknak, akik nem. Nem véletlen az sem, hogy nem szeretnék, akinek van rá pénze az is az olcsóbbat venné.
A UX is pénz
A héten gratulálhattam egy ügyfelemnek: egy héttel dizájnváltás után új vásárlója lett. Ez volt a cél: a régi felülettel sokszor futott zátonyra az eladási folyamat. Nem ők az egyetlenek, ahol ezért terveztük át a rendszert.
Ebben a verseny dönt: az alternatívákhoz képest kell valamit mondani, és aszerint kell pozicionálni a terméket.
De dupláztam már meg bevételt csúnya megoldásokkal is: nem hiszem, hogy a szépsége miatt szerették Londonban a pár nap alatt összeeszkábált keresőt amit épitettünk, de a 200 fős, 4 kontinensen jelenlévő fintech vállalat gyors bevételnövekedése igazolta, nem csak több cigiszünetük lett a dolgozóiknak, de hatékonyabban is töltik az időt.
Nem mindig a sima verseny dönt: dizájnjaink jelentős része a folyamatos munkaerőhiánnyal küzdő állami vállalatoknak jelent megoldást. Itt is tervezünk, azaz összefüggő megoldás/javaslat -rendszert teszünk le az asztalra, ami reagál arra a helyzetre, amiben a vállalat és annak szolgáltatásai, az ügyfelei és dolgozói vannak.
Viszont, amikor csomagolás dizájnról beszélünk, a kérdés, ki az, aki le fogja venni a polcról az adott terméket a 20 másik hasonlót nyujtó mellől, és ezt miért teszi.
A dizájn tehát rendszerben él
Mivel a dizájn nem független a környezetétől, sem a pillanatnyi állapottól, nem áll meg önmagában. Nincs önmagában jó vagy rossz dizájn. Egy ötletes gondolat is küldhet rossz üzenetet, érhet el rossz közönséget.
Ebben a koordinátarendszerben lehet vizsgálni egy dizájnt:
- Hogy néz ki a többihez képest?
- Miért fogja valaki ezt választani és nem azt?
- Átjön-e az az üzenet, értékrend, amit a dizájn viselője hangsúlyozni szeretne magáról?
- Megoldja-e mindazt az üzleti, technikai, emberi problémát amit kezelni hivatott?
Ez fontos, hisz jó valami csak koordinátarendszerben lehet.
A dizájn bevétel, nem kiadás
Annyiszor hallom: nincs pénzünk dizájnra. Természetesen nem minden problémát old meg a dizájn és nem minden helyzetre válasz (ebben magam is bűnös vagyok, redesign folyik nálunk is, de cégvezetőként nem a digitális felületeinkre fókuszálok, hisz konkurenciáink — dizájn cégek — jelentős részének még weboldala sincs), de sokszor pont ez kell.
De a dizájn egyszerűen befektetés, ami pénzt hoz a konyhára.
A nap végén a dizájn sikerességét társadalmi értékben, azaz pénzben mérjük: azt hogy visszahozta-e a belefektetett energiát és időt azt főképp onnan tudjuk meg, tudunk-e belőle a nap végén a boltban egy idegen pénztárostól több dolgot venni érte.
