Tiszavirág-városok: Smart City a fesztiválokon
Bánk és Alsópetény két romantikus kistelepülés Nógrád megye sarkában, a Cserháton, kettejük lakossága összesen alig ezer fő. A központi falu kis tavacskájáról nevezetes, amit vagy 15 perc séta megkerülni, és van vagy egy tucat horgászstég, meg egy csöppnyi strand körülötte.
Minden évben egyszer Bánk nagyvárossá változik: lakossága 4000 fősre duzzad, amivel népsűrűsége Debrecenével vetekszik, és mint minden városban, hirtelen rengeteg kocsma, étterem, szálláshely jelenik meg, közbringarendszer alakul, rendszeres, 20 percenkénti buszjárat létesül a két település közt, szobrok, installációk és köztéri épületek nőnek ki a tó partján a semmiből. Természetesen saját áramhálózata, egészségügyi ellátása, biztonsági szolgálata lesz, a városkát pedig kis kerítések védik azoktól, akik nem polgárai ennek az egy hétnyi álmodozásnak.
Ez a Bánki-tó Fesztivál ideje, amit minden évben picit kevesebb mint egy hétig tart, hogy utána a falu ismét visszaszenderedjen álmatag kis világába.
Egyik nap ebben a csodálatos városban egy egyetem hallgatóit és tanárait hallgattam a design thinkingről. Nem akarom bántani a tanszéket, valószínűleg még sok-sok évnek kell eltelnie, hogy lecseréljék könyvtáraikat, de egy valami nagyon szemet szúrt:
Az egyik előadás ugyanis a Smart City-kről szólt. Az előadás lazán próbált kapcsolódni az előtte bemutatott design thinkinghez (elég lazán ahhoz, hogy a felhasználóbevonást meg se említse), viszont a Smart City-kről mint holmi “heterotípiáról”, a disztópia (negatív jövőkép) és az utópia (pozitív jövőkép) közti világról szólt.
Pedig ez nem sci-fi: Bánk eddigre már Smart City volt.
Az előadó válla mögött ugyanis ott villogott a HelloPay termináljának felirata, amely idéntől ezen a fesztiválon is kötelezővé tette az elektronikus (és így, lássuk be, személyre lebontható) kártyás fizetést.
Mitől lesz egy kártyarendszertől egy város “smart”?
A Smart City egyik legnagyobb kérdése, bármennyire is privacy-érett a téma, hogy az egyéni polgár mit csinál, azaz mi köti össze az egyes pontokon mérhető számokat. A legegyszerűbb, ha a polgár kap valami egyedi azonosítót (például egy kártya formájában), amelyet be kell mutatni a város különböző pontjain szolgáltatások igénybevételéhez.
Nincs ez másképp a bánki fesztiválon sem: a büfék, kocsmák vásárlói kénytelenek bemutatni kártyájukat vásárláskor. Ugyan válthatnak tökéletesen anonim módon akárhány csak erre a fesztiválra szolgáló kártyát, a legtöbb felhasználó nem fog több kártyával nyomulni, sőt, ha teheti, ki se váltja, hanem saját “érintős” bankkártyáját használja helyette.
Így ha a személyt nem is, azt tudni fogom, hogy vannak-e emberek akik sose néznek ki a kempingbe (én ilyen vagyok), hogy mennyire különül el a közönség zenei ízlés szerint (azaz a közeli kocsmák forgalma mennyire hozható összefüggésbe a mellette lévő színpad zenei stílusától), vagy épp melyik koncerten fogy a legjobban a szilváspálesz.
Nem csak fizetés…
Persze idén csak fizetni lehetett a kártyával, de gondoljuk ezt végig:
- Ha biciklik az idei Csepel helyett a MOL BuBi nextbike-rendszeréből jönnének jövőre, tudnám, ki vitte el a bicikliket és hova tette legutóbb
- A fizetős kempingekbe, mosdókba, lezárt területekre esetleg csak azok léphetnének be, akiknek a kártyája erre engedélyt ad
- Természetesen a kártyán “szociális pont” is gyűjthető, mondjuk szemétszedésért
- A kártyán nem csak pénz, de egyszeri szolgáltatásokra felhasználható kuponok is gyűjthetőek, például egy játékon való részvételért ingyen sör
- A telefont biztonságos töltőállomásokra lehet tenni, amelyek a kártyával nyithatóak
- Ha a kártyát összekapcsoljuk egy mobilalkalmazással, akár személyre szabott ajánlatokat is adhat a fogyasztás alapján
Orwelli jövő?
Kínában idéntől tesztrendszerben működik az arcfelismeréses polgárkövető rendszer és nehéz látni, hogy ez a fegyver ne sülhetne el kétfele. Amivel azért a bánki rendszer egy picit jobb:
- nem tudom, a kártya mögött ki van, a kártya anonim — azt bármikor vehetek kölcsön tetszőleges kioszkból
- természetesen semmi nem akadályoz meg benne, hogy másnak is vegyek sört a saját kártyámról — hisz senki nem fogja nézni
- akárhány kártyám lehet, így egyszerre több identitásom is — csak győzzem megtalálni a megfelelőt
Az emberek kényelme azonban kétségtelenül afelé fogja őket sodorni, hogy saját nevesített bankkártyájukat, vagy telefonjuk NFC rendszerét használják az azonosításhoz, így igenis, a legtöbb kártya 1–1 megfeleltetést fog adni az emberekkel, e kis tiszavirág-város polgáraival.
Ugyan a Smart City az a jelen, az hogy az ebből származó adatokat ki és mire fogja használni, az még a jövő zenéje…
