Az irodamentes munkahely
A koronavirusnál ma talán csak egyetlen dolog terjed jobban: a körülötte lévő bizonytalanság. Természetesen komolyan kell venni, ugyanakkor minden krízis egyszersmint az önreflexió ideje is: mi az, amit jobban, vagy inkább máshogy is lehetne csinálni?
Sok cégnél elkezdődött most a home office kiosztása, ott is, ahol eddig erre szinte egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetekben volt lehetőség. Nekem azonban muszáj feltennem a kérdést:
Minek is járunk be a munkahelyünkre egyáltalán?
Itt és most viszont rögtön bocsánatot kell kérnem egy csomó embertől, és néhányat ki is szeretnék emelni: elsősorban azokat az egészségügyi dolgozókat, akik ilyen helyzetekben a saját épségük szokásosnál is nagyobb kockáztatásával hozzájárulnak a járvány mielőbbi megfékezéséhez és minél jobb átvészeléséhez. Azokat a rendvédelmi dolgozókat, akiknek ilyenkor is muszáj rendet tartaniuk, azokat a logisztikában résztvevőket (különösen az utolsó kilométereket megtevőket – ezekből még mindig a postások vannak legtöbben) akik lehetővé teszik hogy webshopból rendelhessünk dolgokat, végül pedig azon vendéglátós és kiskereskedelmi dolgozókat, akik ma is tartják a frontot, valamint az élelmiszer feldolgozórendszerek munkatársait.
Nekik és még jónéhány embernek nincs home office: ha járvány van, ha nincs, nekik be kell menni dolgozni, és sokaknak kell emberekkel találkoznia, ezzel veszélynek téve ki magukat. Ha ők nincsenek, mi sem tudunk otthonmaradni.
Na de mi van a többiekkel?
Iroda, iroda nélkül
Amikor cégalapításról gondolkoztam, még olyat akartam, ami manapság általános, hogy mindenki megválaszthat egy napot, amikor otthonról dolgozik. Amire tényleg összeszedtem egy csapatot, sokkal radikálisabb gondolatom lett: ez a no-office, azaz tényleg, egyáltalán ne legyen irodánk sehol.
Ennek egyrészt az volt az oka, hogy első startupom, a jo-hely.hu irodája egy chatszoba volt: a lényegi részt a karácsonyi szünetben, egymástól távol, fizikailag a családjaink közelében, de talán túlzás, hogy a családdal hoztuk össze, hogy a szilveszteri bulikra már lájkolni lehessen a helyeket és meghívni az ismerősöket.
Másfelől, az akkori coworking láz és a pénztárcám nem álltak összhangban: minek fizessem ki óránként egy jobb tea árát, ha egyszer óránként rendelhetek is egy jobb teát és ugyanúgy van asztalom-wifim a napközben kevésbé forgalmas teaházakban? Persze a magyar teaházak nem olyanok, mint a kínai megfelelőik, nem kis két-három személyes szobácskákból álltak, na de a coworking irodák se.
Az iroda elsősorban a találkozás helye
Az államigazgatásban aztán olyan főnökeim lettek, akik találkozóhelynek tekintették csak az irodát: akkor mentünk be, ha valamit jobb volt személyesen megbeszélni mint telefonon, amúgy senkit nem érdekelt a forgóvillák állapota: pont elég szorosak voltak a határidők így is, dolgoztunk látástól mikulásig.
A kapcsolatok offline köttetnek, és online működtetjük őket – ez a kis offline lehetőség pont arra jó, hogy ha feszültség keletkezne köztünk, vagy nem értjük egymás álláspontját, akkor beüljünk közös nevezőre hozni magunkat.
Minél több ember van egymás hegyén-hátán, nem csak a fertőzés esélye nő, de valójában a kommunikáció is csökken: ezért fontosak a kiscsoportos megbeszélések és a kis irodák a nyílt terek helyett.
Feladatkezelés és közös tudás
Ha nem ülünk egymás nyakán, sokkal-sokkal fontosabbá válik a tiszta kép arról, kinek mi a feladata. A mi választásunk erre az Atlassian Jira, de az sokaknak pilótavizsgás, ezért Asana-t, vagy akár Trello-t használnak.
A céges dokumentumainkat sem szeretem, ha csak be vannak szórva egy könyvtárstruktúrába, hiába a Google Drive: sose tudom, mit hol keressek. A csoportba beküldött linkeket és fájlokat pedig különösen utálom. Ehelyett van egy közös wiki rendszerünk, minden belső dokumentációnk ebben van. Esetünkben ez a Confluence, de az évek során sok alternatívát vizsgáltunk, ilyen a notion.so vagy épp az airtable.
A közös tábla helyet ott a Lucidchart vagy a Miro.
A napi-heti közös telefonokat, videokonferenciát sokminden megoldja, a járvány idejére ingyenessé vált mind a Google Meets, mind a Microsoft Teams megoldása – ha tehetjük, próbáljuk ki őket.
Külön céges világ a mobilon
Bár nekem már a nemokos telefonjaimon is volt beszélgetős alkalmazás, ma már mindenkinek vannak csoportos kis chatszobái. Fontos, hogy a magánéletet és a céges világot különválasszuk: a legtöbb cégnél erre a megoldás a Slack, vagy a Microsoft Teams, mi egyszerűen ráböktünk az egyik csevegőprogramra ami nem a Messenger, és az a céges – ez lehet WhatsApp, Viber, vagy Telegram, elsősorban olyan kell, amit semelyik barátunk nem használ magáncélra.
Levelezőprogramból is külön van beállítva a céges, külön a magán.
Azért jó hogy ez mind ott van a mobilomon, mert tavasz van és süt a nap: koronavírus ide vagy oda, egy évben maximum 366 naplementét lehet látni, és utálom, ha az egy épületben ér.
Ettől még ezt a cikket se a mobilomról gépelem (tabletről) , és természetesen tervezni csak laptopról tudok, de nagyon remélem, hogy utóbbira egyszer tényleg jó lesz a tabletem – most még nem tart ott a technológia.
Egy új világ jön a vírus után?
Az egész home office jelenséget az a fajta digitalizáció teszi lehetővé, amiben a munkahely a valóságból egyre inkább a “felhőbe” költözik. Ahogy az asztalunkon lévő papírhalmok először ósdi műanyag dobozokba, majd elegáns laptopokba költöztek, úgy költöznek tovább egyre kisebb eszközökbe. A kommunikációnk egyre inkább virtuális, már csak egy jelet adunk a gépnek.
Ahogy a kínai városok felett mostanában kitisztult égbolt talán átgondolásra készteti a társadalmat a szmogról, minket, magyarokat a koronavírus talán elgondolkoztatja, hogy mennyire kell mindenáron ragaszkodni az irodáinkhoz, a papíralapú számlákhoz, a kinyomtatáshoz.
Azt azonban ne feledjük, hogy a társadalomban a jel végén szinte mindig egy másik ember áll, akár vevőkről, akár a webshopból kiszállító postásról van szó.
