A felhasználót nem érdekli, egy szoftver hogyan készült: számára nincs politika, nincsenek külön UX-esek, programozók, tesztelők, neki csak a szoftver van, meg az a feladat, amit meg akar/kell vele oldani.
Ezt a feladatot kell segítenünk megoldani.
A világon az összes többi működő dolgot, ami sok ember életét meghatározza, tervezzük: az épületeket, az utakat, a parkokat, a járműveket. Persze ezekbe is lehetnek hibák.
Én szeretek a szoftverre mint valami közösségi épületre gondolni: egy csomó ember jár ki-be naponta, hogy elintézze a dolgait, s az, hogy kit sikerül megtalálnia, kivel sikerül beszélnie, milye dolgokat sikerül elintéznie azon múlik, ez az épület hogy lett megépítve. Ez egy építészet, szoftver-építészet.
A felhasználó számára ezek éppúgy merev falak, mintha betonból lennének. Persze egy malteroskanálllal mindenki ki tud alakítani magának dolgokat, de jobbára ez max egy toálett méretét éri el, esetleg megváltoztathatja a bútorokat: igazán átépíteni valamit idő, energia.
Németh Ádám vagyok, 2009-ben végeztem a Műegyetemen, informatikusként. Az elmúlt években vezettem már saját start-upot, de világméretű cégek műszaki csapatait is, terveztem rendszereket mind technikai, mind felhasználói szempontból sok cégnek, amik közt van a világ egyik legismertebb márkája de sok ismeretlen is.
Itt emberekről, ember-gép kapcsolatokról, és felületekről lesz szó.
