Szóval UX designer szeretnél lenni?
Gratulálok! Itt van néhány lépés, amit feltétlenül meg kell tenned (nagyjából időrendi sorrendben):
(Előre jelezném, ez véleménycikk, mások mást tartanak fontosnak, ezek azok amik szerintem fontosak)
1. Tanulj meg szabályosan usability tesztelni
A usability teszt az nem arról szól hogy te megnyomkodod. Nem arról szól, hogy a legjobb haverodnak tetszik-e az alkalmazás. Arról szól, hogy egy adott feladat megoldható-e a rendszerrel segítség nélkül, és hogy minimális-e eközben a kognitív terhelés (“nem tudom, most mit kell csinálni”, “nem tudom, ez a gomb azt csinálja-e amit gondolok”, “elrontottam, visszamegyek”, stb)
Sok-sok más rétege is van a felhasználói élménynek a használhatóságon túl, de ha meggondolod: a felhasználói élmény a felhasználó érzéseinek és gondolatainak összessége a rendszerrel való kapcsolata során – az, hogy mik ezek, annak ez a vizsgálatcsalád legbiztosabb kiderítési módja.
2. Tanulj kognitív pszichológiát
Az első és legfontosabb dolog amit tanulnod kell, az valamiféle viselkedésmodell. UX-ben klasszikusan Norman célmodelljét használjuk, amihez el kéne olvasni egy könyvet tőle.
Önmagában a Norman-könyvtől nem leszel boldog, ugyanis az nem ad magyarázatot egy csomó jelenségre, amiket a teszteken tapasztalsz – a user nem hülye, csak a homo sapiens sapiens típusú modellben van néhány csúnya trükk, amitől látszólag gyorsabban pörög a proci, pedig nem is.
Ehhez mindenki el fogja mondani, hogy olvasd el Weinschenk 100 Dolog Amit Minden Tervezőnek Tudnia Kell Az Emberekről című könyvét, ami igaz is, de ha komolyan gondolod magad, akkor Jeff Johnson Designing With The Mind in Mind-ja és Goldstein Cognitive Psychology-ja legalább annyira kötelező.
3. Tanuld meg a felhasználót kiszolgálni, nem pedig irányítani
“Hogy tudjuk elmagyarázni a felhasználónak, hogyan működik a rendszer?” – nagyon-nagyon ritka, hogy tényleg ezt kell csinálni. A legtöbb megrendelőnek nehezére esik gyakorlatba ültetni az elvet, hogy a rendszer van az emberért és nem fordítva.
A felhasználó egy adott céllal használja a rendszert, ezen nem tudsz változtatni: az lehet, hogy ezt a célt a főnökei mondták neki, de amire a te rendszeredhez ér, már csak az van a fejében, hogy mit kell neki megoldania a számítógéppel (mobiltelefonnal).
A te dolgod az, hogy a felhasználó a saját céljait minél könnyebben, minél kevesebb gondolkodással tudja elérni – beleértve:
- az üzleti felépítés megértését,
- a te UI-d megtanulását,
- a technikai limitációk kerülgetésének módját is.
Hogy ezt eléri-e, azt tudod (és kell is) ellenőrizni usability tesztekkel.
4. Tanuld meg az ügyfélérdekeket szétválasztani a felhasználói érdekektől
Van egy szakma, ami azzal foglalkozik, hogy az ügyfél üzleti érdekeit és ötleteit vizualizálja, rendszerbe rakja, ezt úgy hívják, business analyst. Lehet úgy is csinálni, hogy a felhasználónak ne fájjon annyira, csak nem szempont.
forrás: UXBeginner.com
Nem hagyható figyelmen kívül az üzleti érdek, sem a technikai limitáció, de a felhasználó bele fog botlani (akár a teszteken, akár élesben), amíg ki nem simogatják ezeket.
Sok kezdő vagy magát kevésbé kezdőnek tartó UX-es ilyenkor mossa kezeit: hát tudod, ez az üzleti modell, ez a technikai felépítés. Nem az a művészet, hogy kezet mossunk, azt zéró szaktudással meg lehetne tenni. Az, hogy ezeket körbetervezzük – ez a meló.
5. Tanuld meg a konceptuális dizájnt elválasztani a kódtól és a vizuális dizájntól
Annyiszor láttam én már ezt: a wireframe az néhány grafikus számára a végleges dizájn szürkében, a frontendeseknek meg egyenesen HTML kód. Még ha egy hétig, kettőig valami tanfolyamon meg is szoktatod vele a drótváz fogalmát, következő héten már ismét szuperrészletes “concept” dizájnokkal van tele az inboxod.
Tanuld meg lecsupaszítani a rendszert a konceptuális vázára: a legjobb, ha a vizualitást teljesen eldobva, csak a megjelenített információkra, a felhasználó lehetséges lépéseire és a bekért inputokra koncentrálsz.
Nem árt, ha képes vagy folyamatokba rendezni a gondolataidat:
- honnan érkezik a felhasználó és hol van?
- milyen célja van?
- milyen tudásnak van birtokában?
- milyen tudásra van szüksége a pillanatnyi döntéshez?
- milyen információt tud most megadni?
Előre bocsátom: ehhez analitikus tudás kell. Ez van, ez nem egy tisztán rajzolós szakma, ez szoftvertervezés.
6. Tanulj meg minimális szinten programozni
Igazából én nem tudom, milyen az a minimális szint: 8 éves korom óta programozom, két egyetemen is tanultam programozás-elméletet, az egyiken diplomáztam is, majd programoztam főállásban több mint egy évtizedet – már amikor nem valamilyen műszaki vezető (vezető fejlesztő, architect, stb) voltam.
De az adatfeldolgozási alapok biztos kellenek: miből lesz a képernyőn megjelenő adat?
- Mi az a bemenet és kimenet, a függvény?
- Mi az a mellékhatás programok esetén?
- Mi az a változó és a típus, mi a szélsőérték, kardinalitás?
- Mi az az elágazás? a ciklus?
Nem árt az eseményorientált programozás ismerete sem: nem minden modern “UX-elt” program objektumorientált, de majdnem mindegyik eseményorientált.
Nyilván az informatikában vannak olyan fogalmak, amiket egy olyan embernek, aki nem fejleszt a gyakorlatban nem feltétlenül szükséges értenie, a hosszas informatikai képzések kora pedig már lejárt, így az elmélet, mégha elvben számonkérhető is lenne egy UX-esen (pl. egy LTL bizonyítás) a fejlesztőktől se elvárás.
Ami elvárás a UX-essel szemben (jobb esetben nyílt kérdés, néha passzív-agresszív komment formájában), hogy
- az adatok mindig “jöjjenek” valahonnan,
- a program pedig viselkedjen “valami” szerint,
- a UXes explicit mondja meg, mi legyen a szélsőséges helyzetekkel
ehhez kell az alapvető algoritmusismeret.
7. Végül: szállj be a politikai játszmákba
Az, hogy a UX-es egy user advocate, azt is jelenti, hogy érdekeket képvisel. Aki érdekeket képvisel, az pedig politikus.
A rossz hír az, hogy egyfelől vannak más érdekek is a cégen belül (műszaki megvalósíthatóság, üzleti érdekek, lustaság, pénzügyek, stb), másfelől rajtad kívül sokan gondolják úgy, ők képviselik a felhasználói érdekeket – vagy épp teljesen indifferens számukra.
Nem hiszem, hogy lehet UX-et csinálni politika nélkül: hatalmas pénzeket mozgat a fejlesztés, természetes, hogy sokan akarnak részesülni belőle, és az se mindegy, mire megy el.
Persze, lehet azt mondani, hogy te megrajzoltad, ezzel végeztél, de a felhasználói élmény a végtermékkel történik, így teljes munkát csak akkor végeztél, ha a tényleges végtermék a tervezett célokat szolgálja, függetlenül attól, mi vezetett el odáig.
Ez egy nehéz játék, szövetségekről szól, szponzort kell szerezned (akinek az “embere leszel”, azaz azon magas rangú vezető aki támogat a munkádban – ezt elsők között Susan Weinschenk mondta ki a kezdő UX képzésén), szavazásokat kell szervezned, lobbiznod, érvelni, vitázni kell tudnod profi módon.
Merthogy enélkül, bármit csinálsz, a szervezet saját tehetetlensége felül fogja írni amit csináltál.
A gyönyörűen megtervezett UX-edből pedig ez lesz:
Miért csináljuk?
Én azért vállaltam, mert hiszem azt, hogy a jó program az, ami felhasználói szempontból van végiggondolva és kivitelezve, és világéletemben tervezni szerettem a programokat. Ezért vállalom be – amúgy diplomás, sok év fejlesztői gyakorlattal rendelkező informatikusként – az alacsonyabb keresletet és sokszor keresetet, a politikai vitákat, vagy éppenséggel a ménkűvastag pszichológiai könyvek elolvasását, esetleg a kacifántos egymásrahatások kibogozását.
Nem hiszem, hogy könnyebb lenne, mint a fejlesztés, nem hiszem hogy mindenkinek minden képessége megvan ahhoz, hogy UX-es legyen (látszólag minden könnyű), de a sikert itt boldog emberekben mérjük, szóval lehet érdemes.
Sok sikert!
