Az egyik ok, amiért nem használok prezit még mindig, mert szeretek ura lenni a felületeknek, szeretek ura lenni a nézeteknek.
A legtöbb komoly dolog, amit csinálok (pl. ami ügyfélnek megy majd), úgy kezdődik, hogy egy kis időt eltöltök a környezet rendbetételével.
Ez egy prezentáció esetén a grid kiszámolását jelenti. Még egyetlen sorom, kész ötletem nincs, de ezt már összerakom. Tudom, hogy papíron ennek utolsónak kéne jönnie, de segít rendbeszedni a gondolataimat a látszólag mesterséges és felesleges szabályoknak való megfelelés: számomra a kényszerek a kreativitás igazi hajtórugói.
A grid persze csak segédeszköz – nincs grid princípium, van viszont igazítási princípium (az oldal minden elemének igazodnia kell valamely más elemhez – magyarul a legérthetőbben a Tervezz Bátran! című könyvben részletezik). Nyilván ha valami egy gridre feszül rá, ha jól használjuk azt, az igazításnak kövekezményképp megfelel majd.
Müller-Brockmann: Grid-rendszerek a grafikai tervezésben (1979) – az egyik első modern szakirodalom a témáról – figyeljük meg ahogy a függőleges tagolás is illeszkedik!
Ezért kértem el pl. egyik alkalommal a – ironikusan: pont a prezi oktatótermében lévő – projektor felbontását egy előadásomhoz.
A Nearby előadások gridje relatív egyszerű, és csak felezésre, harmadolásra alkalmas
Az OM.hu jelentéseinek már egy sokkal szigorúbb gridrendszernek kell megfelelniük.
Persze weboldal esetén már a Nearby gridje is sokkal szigorúbb
Akármit csinálunk, a felhasználó mindig látni fog valamit a képernyőn.
Bár lehet végtelen felületünk, a prezentációnk ettől még egy véges teret fog kitölteni, a véges mennyiségű információival. Ennek továbbra is kell, hogy alakja, viszonyrendszere legyen, akkor is, ha az egészet nézzük, akkor is, ha egy részletét.
Persze a képernyők ma már változnak. Van, akinek a monitora még 3:4 arányú, másoké már 16:9-es, de az is lehet, hogy egy kinyomtatott 1.414:1 arányú papírlapon nézik. Azt se tudhatjuk, a rendszer egyéb elemei (tálca, eszköztárak) mennyiben változtatják meg az arányainkat. Webre tervezni továbbra is nehéz.
A principiumok azonban nem: a ritmus, az egymáshoz vett relatív méret és távolság, az arányok, a relatív pozíciók valószínűleg mindig meghatározóak maradnak a befogadási élmény szempontjából, nem lehet megkerülni, nincs mit megkerülni rajtuk.
Azt is el kell mondani, a Prezi sokat fejlődött kitalálása óta: én még hallgathattam olyan gondolatokat, hogy a „linearitás a múlté”, ennek ma már írmagja sincs. Van viszont már level-of-detail kezelés, van valami képarány-választó gomb is benne, sőt, van benne egy négyzetrács is, bár azért ezekkel még mind-mind vannak problémáim. Persze az is lehet, hogy megszoktam a sokezer éves eszközöket, a véges papír adta korlátosság kreativitását.
Jó kérdés, mi lesz a következő módja a rend és rendezettség kifejezésének. Mert néha jól jön, ha ez az üzenet, nem csak a befogadó, de az alkotó felé is.
