A jó rendszer az, amely képessé tesz jobbá tenni a világot.
Mindannyian szeretnénk jó rendszereket építeni, ki szeretne olyan rendszert, amitől a világ rosszabb hely lesz, nem igaz?
Már a 90-es években szerelmes voltam a utility appokba – akkor még senki nem gondolta, hogy ezek tényleg meg fogják változtatni az életünket…
Azért tanultam informatikát, hogy segíthessek az embereknek jobbá tenni a világot szoftvereken keresztül. Amikor a jo-hely projektet vezettem, a célunk nem az volt, hogy menő gyerekek legyünk a suliban, hanem hogy jobban megértsük mi magunk a várost, annak dinamikáját.
De az évek során két dolgot vettem észre:
- A fejlesztők nem foglalkoznak a felhasználókkal
- A fejlesztők nem határozzák meg a szoftver alapvető működését
Nincs annál rosszabb, amikor fejlesztőként „hülyeséget” kell implementálnod: valamit, amiről tudod, hogy nem lesz jó senkinek, esetleg tudod, hogy valamilyen szempontból ez megnehezíti majd a jövőben az előrelépést.
A fejlesztőknek nincs kontrolljuk az általuk készített szoftver felett, illetve ami van, azt se használják ki: a fejlesztők tapasztalatlan emberek által írt végiggondolatlan specifikációkat öntenek egy, a gyakorlatban meglehetősen merev formába: ki ne hallotta volna már, „tudjuk, hogy ez így rossz, de most már kész van, hagyjuk így”?
Persze nem szeretnék mindig a UX pártján se lenni: nagyon sok interakciótervező a saját kis mániáit próbálja meg ráhúzni a rendszerre, esetleg tervez nagyon látványos, ámde rendkívül kényelmetlen felületeket.
Nem szerettem azokat a beszélgetéseket, amik arról szóltak, hogy mások hülyeségeit, legyen az menedzser (leggyakoribb eset), vagy csak egy tehetségtelen dizájner (ilyen is van sajna) hogy valósítsam meg. Persze, elő-előfordultak olyan esetek, ahol értelmes, nyitott emberekkel sikerült dolgozni, de legalábbis olyannal,aki a felhasználónak akart jót: akkor könnyedén befogtam a számat.
A felhasználók se mindig tudják, mi lenne a jó nekik és sajnos néha a prototípus se elég. Gondolni kell arra is, hogy lesz valami időtálló, nem tervezhetünk mindent csak a mának.
De mégis, az a vágy, hogy kontrollom legyen afelett, hogy milyen termék kerül ki a kezeim közül, hogy kontrollom legyen afelett, az emberek szeretik vagy utálják-e a kezeim közül kikerült terméket, ez vezetett ahhoz, hogy tavaly – 12 év után – feladtam a fejlesztést, és az addig csak hobbiból űzött UX felé vettem az irányt.
Sokkal kevesebb UX dizájnert keresnek mint fejlesztőt, sokkal kevesebb emberben merül fel az igény, hogy szüksége van UX-re így sokkal nehezebb találni is melókat.
De a cél továbbra is az, mint 12 évesen, amikor eldöntöttem, informatikus leszek: szeretnék olyan szoftvereket építeni, amivel mások jobbá tehetik a saját világukat. Ez a módja, talán, remélem.
