Mire jó egy UX-es a grafikusnak?

Tegnap volt egy UX vs UI vita a UX Budapest csoportban, Dávid vitatott blogposztja nyomán. Ez jó alkalom arra, hogy meséljünk picit arról hogy a UX miben különbözik a UI grafikától.

Én ugyanis nem vagyok UI grafikus. Valamelyest talán értek hozzá – jobban mint a focihoz, de ebbe se lennék a nemzeti válogatott tagja. UX-es vagyok.

A UX-es előkészíti a grafikai munkát

Világéletemben grafikusokkal dolgoztam. A grafikusok kidolgozzák a tipográfiát, megteremtik a képi egyensúlyt, az én dolgom az hogy tudják:

•  milyen oldalak vannak egyáltalán
•  hogy kapcsolódnak ezek össze,
•  milyen adatok, gombok, elemek vannak az egyes oldalakon
•  mik a pontos szövegek, gombfeliratok

De nem csak ezeket. Sokkal alapabb infót is kapnak:

• mik a felhasználók céljai
• mire használják a rendszert
• milyen folyamatok, milyen lépésekben zajlanak
• mik a fontosságok, arányok

Ezekkel persze nem lehet menni a Behancé-re, nincs is ott profilom.

A UX-es kitölti a képernyők közti réseket

Scott McCloud-ot parafemizálva, “a képregény a panelek között történik”.

Van hogy egy grafikai megoldás önmagában logikus lenne, folyamatában nem az. A UX-es ismeri a folyamatokat: mikor, milyen célból, hogyan mennek a felhasználók a rendszerben.

A UX-es ismeri az emberi idegrendszer reakcióidőit. Mennyi ideig tölthet mielőtt idegesítő lesz? Mikor fogják észrevenni ezt az animációt?

A UX-es választ talál az apró kérdésekre

Ez nem csak grafikusokra igaz, fejlesztőkre is. A UX-es a hasraütéstől eltérő választ tud adni csomó apró kérdésedre:

Mekkora legyen minimum az a gomb? Lehet-e kék? Mi lesz akkor, ha…? Melyiket szokták csinálni a felhasználók?

A UX-es kutatásokat végez: kell, hogy csináljon az adott projekthez is – ilyenkor picit úgy érezzük magunkat, mint színészek, akik szerepre készülnek – de azt is tudja, mi az, amire csak A/B teszt, vagy épp usability teszt adhat választ.

A UX-es tartja a legtöbb kapcsolatot a felhasználókkal: ha bármi olyan kérdésed van, amihez azt kéne tudni, ezt hogyan és miért úgy használják, ő az, aki ennek a legkönnyebben tud utánajárni – már ha nem tette meg előre.

Szerencsés esetben nem kell külön kutatás: a jó UX-es ismeri azokat a pszichológiai (kognitív) szabályokat amik befolyásolják az emberi viselkedést. De ezekből nincs sok, a saját kutatások szükségesek, elengedhetetlenek.

A jó UX-es soha nem üt hasra: ha valaki nem tud magyarázatot mondani arra, miért úgy legyen, vagy úgy kezdi, “a zemberek általában”, “a felhasználók”, gyanakodj!

A UX-es ellenőrzi a munkát

Na nem úgy, mint a főnököd: engem nem szokott érdekelni, hogy papírra végrehajtotta-e valaki azt, amit kértem.

Az informatikai termék használati tárgy: nem a behance állandó kiállítására készül.

A puding próbája márpedig az evés. A UX-es az, aki meg tudja mondani, mit vált ki a felhasználóból a UI – azaz mi az elért user experience.

A UX-es tudja, a programot mire fogják használni. Képes egy olyan mesterséges környezetet létrehozni, amiben kiderül, a szoftver “átlagos” felhasználói képesek-e használni önállóan a leendő terméket.

Ez rendszerint használhatósági teszt formáját ölti, amihez összerakjuk a grafikákat valamilyen prototípusba. Azonban ez a fajta használhatósági teszt nem az első és nem az utolsó a UX-es saját folyamatában: megelőzték papír prototípus és drótváz-tesztek, és a végleges termék is hasonlóan lesz tesztelve – szerencsés esetben kiadás előtt.

A UX-es a grafika, a fejlesztés és a menedzsment között áll

A jó UX-es tud fordítani. A User Experience a teljes szervezet együttműködéséből születik, így a UX-es alapvetően egy politikus: az ő célja az, hogy minden a helyére kerüljön.

Egy tipikus nagy szervezetben a UX-esek

• megcsinálják a kutatásokat, ezeket megbeszélik a menedzsmenttel,
• elkészítik az első prototípusokat,
• letesztelik a felhasználókkal,

előbb-utóbb előáll a koncepció, aminek a letisztázását kérik a grafikusoktól. 

Ha a grafikusok végeztek, a UX-es még bőven nem végzett:

• először új prototípust készít és tesztel a grafikákkal, ha szükséges, visszaküldi
• majd sok esetben specifikációba helyezi őket, fejlesztőkkel egyeztet,
• válaszol a sok kis apró „miért úgy van” kérdésre,
• vagy épp technikai akadályok esetén segít kialakítani alternatívákat

A UX-es alapvetően azt csinálja, amiről a grafikusok panaszkodnak, hogy miért nem érti/csinálja meg az ügyfél.

Nem félek attól, hogy a grafikusok UX-elni kezdenének: rengeteg meló, és más gondolkodásmód szükségeltetik hozzá.

Szerintem az egyszeri grafikusnak is sokkal egyszerűbb, ha hátradőlhet, és foglalkozhat azzal, amit szeret – a nap végén az ő munkája lesz a behance-on, vele reklámozzák a terméket, a mi dolgunk nem széppé tenni a rendszert, hanem használhatóvá – egy másik szakma.