User Research – FIBA 3×3 style

Egy ideje a Nemzetkőzi Kosárlabdaszövetségnek, a FIBA-nak dolgozom, a munkaköri leírásom első sora így hangzik: „Make 3×3 an Olympic Sport by 2020„. Az ajánlást Ákosnak ezúton is köszönöm!

A következőkben pedig az itt alkalmazott módszereinkről mesélek. 

Mi is az a 3×3?

A 3×3 (ejtsd: 3 on 3, amúgy a félpályás kosárlabda, a Streetball FIBA által formalizált változata) egy fiatal sport: alig 2-3 éves jelenlegi formájában. Világsztárjai száma kevés, közössége is pici. Bár Streetball-t  az Adidas szervezésében már több mint 20 éve játszunk Magyarországon, ezt a fajta nemzetközi versenyhálózat akkor még nem létezett.

3 vagy 4 ember van egy csapatban, a pályán mindig csak 3 játszik 3 ellen, innen a neve.

Ez egy nagyon látványos sport, és kis helyen is elfér, játszottunk már Prága főterén, vagy egy bukaresti plázában. 

A játékidő (nettó) 10 perc, a támadási idő 12 másodperc – ennyi időd van ahhoz hogy a labdát megpróbáld rádobni a kosárra attól kezdve, hogy megszerezted. Ettől aztán nagyon pörgős minden, és az utcán bámészkodók 5 perc alatt is elkapják a meccs jórészét. 

Egy bajnokság 1, 2, max 3 napos és gyakorlatilag mindig hétvégén van. Ennyi idő alatt van hogy 12 világsztár csapat, de van hogy 300 amatőr. A legközelebbi, a magyar bajnokságsorozat fináléja Szeptember 27-én lesz a Városligetben.

Field tripek 

Alapvetően havonta járok ki egy bajnokságra, voltam már különböző jellegű sporteseményeken, amiket különböző szervezők csináltak. 

Terepinterjúk Prágában – a levegő is megállt az elődöntő közben (az interjúzás is)

A FIBA 3×3 egy kis családként működik, ebbe hamar beletanulsz: ha FIBA alkalmazott vagy, ha nem is elvárás, de a többiektől ellesett minta, hogy tudod a jobb játékosok eredményeit, mikor, hol játszottak, milyen eredményeket értek el, milyen változások voltak a nevesebb csapatokban, mik voltak a látványosabb, drámaibb meccsek, és emiatt mindig van közös témád a játékosokkal. Egy FIBA alkalmazott mindig minden játékos legnagyobb drukkere, legyen az helyi szinten vagy világbajnokságon. 

A bajnokságokra mindig készül egy ún. Field Guide, azon kérdések listája, amelyekre választ szeretnénk kapni. Ezek egy része nyílt interjúkérdés, más része usability teszt, harmadrésze mentális modellek és knowledge level feltérképezés, ami szintén nyílt kérdésekkel történik. Ezt néhány nappal a bajnokság előtt egyeztetjük le.

Egy időben a 3×3 alkalmazás átrendezése miatt egy rakás kártyával jártam bajnokságra card sortingozni, ilyenekkel ni:

Unknown.jpg

Akarsz-e velem játszani? – moderált card sorting készlet a mobilalkalmazás átrendezéséhez

A szervezőket rendszeresen „meglessük” amint szerveznek, mind azokat a papírdokumentumokat amiket használnak, mind az általunk fejlesztett szervezőszoftver használatát is. Ezeket videóra veszem, hanggal, de van hogy fejlesztők jönnek velem, és élőben láthatják ahogy az általuk épített programot használják a való életben.

Készülőben van a mobilalkalmazásunk új változata is – ez Axure prototípus formájában van a mobilomon, amit odaadok a játékosoknak, hogy próbáljanak meg benne bizonyos feladatokat végrehajtani (formatív teszt). Ennek hátránya hogy WiFi vagy 3G kell hozzá, ez pl. Bukarestben nem volt adott. 

Valahogy a hangfelvételesdiről leszoktam, bár néha úgy érzem, szükséges lenne, villámgyorsan tanultam meg jegyzetelni szó szerinti mondatokat a moleskine füzetembe, állva, a nézőközönség kellős közepén. Van viszont velem egy fényképezőgép, amivel igyekszem a kontextus megértéséhez fontos elemeket lefényképezni.

Egy-egy bajnokságról 20 játékos interjúval (vagy usability teszttel, stb) térek vissza, ennyi repiajándék van a táskámban. Ezen túl a szervezőkkel folyamatos beszélgetések zajlanak, ami legalább félóra videóanyagot jelent, de van hogy akár két és fél órát is (amelynek egy része a hangjegyzeteket is helyettesíti).

Feldolgozás

Minden este írok egy quick debrief nevű reportot, aminek az a célja, hogy ne menjenek ki az apró részletek a fejemből, amit az alvásciklus törölne (az ugyanis állítólag arra van, hogy tömörítse az információkat az agyban). 

Készül aztán egy fényképekkel telitűzdelt prezentáció is a lényegesebb dolgokról. 

A képeket online tárhelyen osztom meg, azt a szervezők néha cenzúrázzák, de ez a bizalmunk alapja. 

A fejlesztőkkel vannak formális beszélgetések, de napi informális „elejtett mondatok” is az élményekről. 

Ha valami nagyobb feature készül, először mindig a különböző field trip-ekről releváns anyagokat rakom be egy wiki oldalba, azután kezdődik a user story-k kifejtése. 

Ezeket a user story-kat igyekszünk az interjúkon, pályán tapasztalt viselkedéshez igazítani: ha van valami új gondolat, akkor először igyekszem interjúkérdéseket kitalálni köré, hogy a felhasználók életét mennyire befolyásolja ez, tehát magát a user story-t validálom hogy a usereknek valóban létező problémája-e, egy sor kód, prototípus nélkül. 

A cél az, hogy a valós felhasználók való életbeli igényeire tervezzünk megoldásokat.

Minden user story-hoz (scrum, tehát: „As a user, I want to …so that I can …”) ahol lehet, oda van írva hogy a sztorit mely fieldtripek inspirálták, usability hibák esetén linkelve egy kis kivágott videót is. Pl. a múltkor rájöttünk, az egyik gombunk túl pici, nem találják el a felhasználók – a szokásos MS Design Guidelines-on kívül linkelve volt az a videó ahol ezt észrevettük.

raluka_em.png

Az a gomb azóta nagyobb – A bukaresti tornasorozat záróeseményének adminisztrációja, videó-részlet

A cél emögött az, hogy a fejlesztők számára a felhasználó ne valami távoli, ismeretlen figura legyen a feature request mögött, hanem megismerhető valóság, annak speciális és általános (kognitív) igényeivel együtt.

Emellett természetesen készülnek általános anyagok: vannak perszónáink, és a user story-kban visszahivatkozunk rájuk (sosem „As a user”), van egy journey térképünk, valamint táblázatok amelyek arról szólnak, milyen helyzetek mennyire voltak jellemzőek az egyes bajnokságokon.

A field tripeken kívül

Van, hogy a fejlesztőcsapatban felmerülnek kérdések olyankor, amikor nem tudunk kimenni hamar terepre validálni őket – pl. mert bajnokságok csak nyáron vannak. Erre az esetre folyamatosan kontaktokat építek: volt hogy egy feature-t úgy validáltunk hogy körbeküldtünk egy e-mailt az általunk ismert szervezőknek, és előre megkértem őket, hogy egy-egy usability teszthez majd legyenek elérhetőek, amikre ők igent mondtak. 

A játékosok között is van kontaktépítés: egy-egy érdeklődőbb játékosnak elkérem az e-mail címét, usability tesztekhez, remote card sortinghoz. 

Ez azért is fontos, mert a nyár kutatási időszak: mivel ilyenkor a komplett szervezet játékőrületben él, nehéz leszervezni a súlyos döntésekhez szükséges meetingeket. Utána viszont elkezdődnek azok a beszélgetések, amelyek lehetővé teszik, hogy megépítsük a drótvázakat, interaktív prototípusokat, amiket azután tesztelni kéne, csakúgy, mint az utána készült béta szoftvereinket. 

Ezeken kívül valamelyest részt veszek a közösség életében: már erővel kell lekapcsolni a hétvégi közvetítéseket a jobbnál-jobb meccsekről (megszerettem, nah). De a legfontosabb talán mégis az, hogy fennvagyok a support listákon: minden bejövő csip-csup kérésről én is értesülök e-mailben.

10660374_946757988684167_5880021871300915594_n.jpg

A szerző (szürkében) a B33 főszervezőjével az I. Bikás Parki 1×1 Bajnokságon table official-ként (fotó: B33 Tour)

Hogy van erre időd?

Sokan kérdezhetik ezt: biztos benne van az, hogy a FIBA 3×3 részlege maga is ezzel foglalkozik egész nyáron, és a maradék 7-8 hónapban a nyárra készülünk. Azonban azt gondolom, hogy a FIBA nem az első cég, ahol ezeket eljátszom (a LogMeIn-nél is erős kutatási bázist építettem magamnak), és hiszek benne hogy egy kreatív munkakörben arra van időd, amit te magad fontosnak tartasz

Természetesen nagyon örülök annak hogy olyan ügyfeleim, főnökeim vannak, akik nem akarják megmondani, hogy jussak el a kívánt végeredményhez, anyagi támogatást adnak a kutatások elvégzéséhez, és azt is megértik, ha világmegváltó ötletük már kutatási fázisban borul és más lesz a fontos. Ebben mindenképp hatalmas köszönet illeti Nicolas Chapart-t, aki mindenez túl arra is bátorított, hogy a szokásos iparititkos világ helyett bátran publikáljak, jelenjek meg konferenciákon a FIBA-s munkámmal kapcsolatban. Merci beaucoup, Nico!

Értesülnél a cikkekről?

Kötelező megadni.

1 Comment

  1. CounterS

    Gratulálok! Megvan az olimpiai részvétel.:)

Comments are closed