Ha van már service design, organization design és mindenféle design, miért ne lehetne political design is? Persze a helyzet nem is ennyire egyszerű…
Alapdefiníció: mi a politika?
A politikának rengeteg definíciója van, de mi most egyet fogunk használni ebből:
a politika a közös javak feletti döntés.
A közös javak országgyűlési esetben a központi adóbevételt jelentik, de ugyanakkor jelenthetik a fejlesztői kapacitások tervezését is (mint egy digitális cég szűkös, de közös erőforrását), vagy egyszerűen a közösen megszerzett bevétel elosztását.
Szerencsés esetben a javak oszthatóak, és ekkor a politika az elosztási szabályok létrehozását jelenti – gondoljunk csak két testvérre, akiknek egy csokit kell elfelezniük igazságosan. Kevésbé szerencsés esetben a javak oszthatatlanok (pl. a légkondi hőmérséklete), ekkor a különböző érdekek figyelembevétele és megértése pontosabb figyelmet igényel.
A politika legfőbb design eszköze: a perszóna
A politika valahol az érdekek csatája: ahhoz pedig, hogy megértsük, mik az érdekek, fel kell őket írnunk. Erre a designnak bevett módszere a perszóna, amely egy adott viselkedési kohort archetípusa, a viselkedést pedig leginkább a kontextus és a célok határozzák meg, amelyekből a vélt szükségletek, problémák, félelmek és motivációk következnek.
Fel lehet ezeket írni egy empátiatérkép formájában is természetesen, azaz ki mit hall, lát, ezek alapján mit gondol és érez, majd miket tesz és mond.
Mint gyakorlatilag minden design tevékenység, ez is az érdekeltek meghallgatásával kell, hogy kezdődjön. Amikor egy új jogszabály kerül a kezembe, az első kérdésem mindig az, hogy kiket érint, és hogy nem tudnak alóla kibújni? Ugyanez igaz az irodai politika helyzeteire is, hisz közel sem biztos, hogy egy adott légkondi beállítása az egész szervezetet érinti: lehet, hogy egy csomóan szinte kizárólag otthonról dolgoznak!
A politika összefüggésrendszere – stakeholder térképek és motivációs mátrixok
Összefüggésrendszerek a felek közt
A politika szépsége, hogy sohasem egyszereplős: ha egyedül ülök a szobában, nem kell megbeszélnem senkivel, mire legyen állítva a légkondi, és a csokit is megehetem egymagam. Ezért nem elég egyetlen perszónát felírnunk, hanem a különböző felek összefüggésrendszereit egyben kell látni.
A service design elsődleges módszere erre a stakeholder térkép, amely formális vagy informális módon létrehozott kapcsolatokat is ábrázolhat.
Használhatunk természetesen értékáramlást a különböző szereplők közt: a közösségeket ugyanis az tartja egyben, hogy a szereplők kapnak olyat, amit maguktól nem, vagy nehezebben képesek megszerezni.
A klasszikus ábrázolás viszont a motivációs mátrix: az egyes szereplők mit kaphatnak egymástól?
A politika időrendszere – az asztalsorrend
A politikában is számít az idő – ki emlékszik még Boris Johnson 56. születésnapi partijára? Pedig nem is olyan rég még téma volt, csak hát elsodródtak azóta az események.
Mi ezzel a részével – se az ún. nyíló és záródó ablakok problémájával – nem foglalkozunk: nyilván Mars-missziót se lehet akármikor indítani, de egy sokkal egyszerűbb modellel dolgozunk.
Ez pedig az ún. asztalsorrend.
A politika alapja ugyanis az egyezség – amikor megegyezünk valamiben. Egyszerű esetben a megegyezés közvetlen megköthető, de ha a világ ennyire egyszerű lenne, nem lenne szükség politikusokra. A legtöbbször az egyezséget olyan emberrel kéne megkötnünk, akihez nincs kontaktunk, sőt, akár két olyan embernek, akikhez nincs kontaktunk.
Ez az asztalok sorrendje, amelyet mindig a végeredményből vezetünk le, azaz a kívánt megegyezéseket (két lottis példával: a szülők ismételt összeköltözését) kell megoldani előzetes megegyezésekkel (pl. találkozással, ill. a jelenlegi párok elüldözésével).
Érdekel a politika? Gyere el május 3-án induló, 5 hetes tanfolyamunkra!
