Holnap interjúra (field research) viszek ki programozókat. Mivel az ügyfél (felhasználó) élesben fog dolgozni, határidőre, teljes lesz a káosz.
Úgy gondoltam, érdemes lenne kiegészíteni Portigal részvételi útmutatóját még néhány ponttal:
Alant a Frontend Meetupos előadásom diái, ill. a (hosszadalmas) szöveg amit nagyjából el szerettem volna vele mondani.
Az általános vélemény az, hogy túl hosszú lett, ezt tényleg sajnálom, egy váratlan esemény miatt sokkal kevesebb időm volt készülni, és nekem rövidíteni nehéz a mondanivalót, nem hosszabbítani.
Aztán az is igaz, hogy kevésbé az agilitásról szól: valójában egy „Szent SCRUM-os” rendszerben a UX elsődleges feladata az, hogy előkészítse mindazt, ami a SCRUM-hoz szükséges: a programozókat user story-kkal lássa el, összefüggő történet-halmazokat hozzon létre (epic-ek). Voltaképpen PO feladatot hajt végre… A fejlesztői kickstart meetingekből groomingok lesznek, a user testing pedig az iterációk feedbackjeit biztosítja. Ha valami technológiát ki kell próbálni concept-szinten, abból pedig Spike-ok lesznek.
Megtehettem volna, hogy a prezentáció végén lévő táblázattal kezdek, és elmondom mi micsoda: ez nem is lett volna negyed órával több. Ez is volt a terv…
De a veletek való beszélgetésekből az derült ki, hogy nem lenne így mit hazavinnetek: se komolyan vett SCRUM, se tényleges user-fókusz nincs sok helyen, emberek gondolnak dolgokat felületekről a saját ismereteik és belső megérzéseik alapján.
Ezért gondoltam, hogy elhozom azt, hogy hogy lehet ezt a gondolkodást megváltoztatni, hogy lehet bevezetni az igazi UX gondolkodásmódot egy céghez.
Erről szól ez a prezentáció.
